Hírhozó
Hepp Béla/aLéb: Hírhozó
Áttört a kormos éjszakákon,
rajt' lassú léptű nagykabát,
elkerült árkot és halált,
nem zúzta össze semmi járom;
s engem, engem meg nem talált,
hosszú szárnyán a hajnal hozta,
kibontva mind a fényeket
az álmok csendes lénye lett,
önmagában ártatlan, tiszta;
s nem ért hozzám a képzelet,
és úton volt a déli Napban,
vagy zápor szürke, ostoba,
kérlelhetetlen ostora
hajtotta tovább nyughatatlan;
nem ért az ajtómig soha,
és jött homályos alkonyokban,
árnyékok törte lépteit
tartva, hogy engem felderít,
hogy újra élnem számos ok van
mint bárkinek, aki benne hitt;
hogy lesz még szebb, lesz jobb egyszer itt.
|
|