Napkellet
Hepp Béla/aLéb: Napkellet
Majd válaszolnál, ha nem lesz több kérdés,
a szemembe néznél, ha a köd felold,
megvághatnál, csak lásd a piros vért és
lecsókolnád azt, hogy így is birtokold,
és szorítanál, nem zavarna az sem,
a halálba ernyed minden végtagom,
mert az tép, az hajt; minden úgy szeressen
hogy csak rólad szóljon perc és alkalom,
hát nem, én ebben nem leszek tavasz, nyár,
átizzadt hajnal, lúdbőrös alkonyat,
s ha úgy éreznél, hogy magad maradsz már
s az álom is csak két-három fél konyak,
se tűz, se víz, se sáros pásztoróra,
dúdold meg magad lassú ringatóra.
|
|