Kecs-ke
Hepp Béla/aLéb: Kecs-ke
A nyári réten új kabóca-dallam
rezegtet át gyomok között szerelmet,
a Nap hevére fűtve énekelnek
hol mezzo forte, hol andante (halkan).
Öreg bakunk csak áll a hangzavarban,
s a torka mélyén készülő szerel-mek
ma visszafordul; szót sem érdemel meg
a réti nyár... és hogy miért akartam
kabóca- kecskét én e furcsa dalban
keresztbe szőni, és a nyári mámort,
nem is tudom, hiába ész, s a hajlam,
a Csillagoknál éreztem, hogy baj van,
hogy ennyi mindent összeszűrni kár volt,
se Hold, se kecs... ez így eladhatatlan.
|
|