Proétika
Hepp Béla/aLéb: Proétika
Hogy milyen a jó vers, nem tudom.
Pár ismert szó egy papírlapon,
pixelekből szőtt karakterek...
mitől lesz vers egy folyó szöveg?
A jó vers mozi, neked vetít,
vásznadon pergeti képeit,
színes kavalkád, ezer dolog -
s rájössz, az orsó benned forog.
A jó vers dolby-surround hatás,
körülvesz és a gyomrodba ás,
megrenget nyolc és fél Richteren,
és csendekbe omlik hirtelen.
A jó vers nem több, egy pillanat,
megfoghatatlanul elszalad,
utánakapsz, hogy tiéd legyen,
s már messze jár, túl a kék hegyen.
A jó vers fohász, ha istened
még nem láttad, nem is ismered,
mégis úgy fordít; s igen hamar
elveszel, hogyha hitedbe mar.
A jó vers szerelmes félelem,
minden átvirrasztott éjjelen
nyílik és hervad, mit rád hozott
kívánod, s szívedből átkozod.
A jó vers kínosan torz tükör,
beléd néz, úgy érzed, összetör
és szilánkjaidból elragad
megbánni egyszervolt önmagad.
A jó vers tűz. Élő lánggal ég,
megérzed, hogy olvad rád a szék,
és furcsán, belülről valami
fölhevít, aztán hagy izzani.
A jó vers belőled, benned él,
magába old, mint a nyári szél,
messzire visz, és magadra hagy.
Milyen a jó vers? A jó vers Te vagy.
|
|