Borzsongó
Hepp Béla/aLéb: Borzsongó
Az őszre kéne inni egy pohárral,
a rőtarany-színű diólevélre,
hogy elrepült a nyári kék madárdal,
piros bogyó a csipkerózsa vére,
hogy árva, szürke néha már a reggel,
a fény sem izzik úgy, a régi lángon,
s a varjak árja károgó sereggel
alázza még ezerszínű világom.
Az őszre kéne, persze így magamra,
ha már a dér fejemre is fehéret
terít, s ha már a zaj se, csönd se vállal,
ha egyre többször édesít a kamra
- magamra tett, de megszegett ígéret -,
az őszre kéne inni egy pohárral.
|
|