Szilágyi Ferenc Hubart: Félszonett másik felemhez című verséhez...

Álmunkat kottába gyűrte kardal
és holdvilágba hullik szerteszét,
e szimfóniánk szitálja hajnal,
s elűzi lomha bánatunk neszét.

Nagy ég… a rút halál se tépi szét,
bár hatalma porba hívna váltig;
helyette most a néma vágy beszél…

Az egyesített szonett:

Ájult csendünkbe révedt ajakkal
hallgassuk együtt a perc mit mesél,
fülünkbe már nem harsog a vad dal,
csak a vágynak beszédes éje kél.

Álmunkat kottába gyűrte kardal
és holdvilágba hullik szerteszét,
e szimfóniánk szitálja hajnal,
s elűzi lomha bánatunk neszét.

Nagy ég… a rút halál se tépi szét,
bár hatalma porba hívna váltig;
helyette most a néma vágy beszél…

Fényinged már begombolva állig,
titkod ámornyila még ösztökél.
Hozzád tartozom, tudd, mindhalálig.