Fullextra.hu

Március felé szaladt a toll amíg
a rongy lapom betelt, s papírkosárba
hullt a képzelettel; begyûrt a mámba
míg a telt fiók visong, s a tört radír

melódiája bús igent remélne.
Így fogant e vers, vajúdni kényszerült,
mert a szóvirág se nyílik bûnbe szült
parázsra bár a holnapot megélte…

lám, a Tûz elandalít borús szaván;
a hónapok cikáznak, ám a Fény nem
ér örökre s dúlt betûkkel áll tovább…

titokban úgy lesem hogy jajdul énem,
és eközben dalt üvölt a Kormorán
ha már a Lélek elveszett egészen.