Mesélj nekem
Ma vág a szél, s ha támad, én bebújok...
ne félj, csak ért öledbe fészkelődöm.
Veled halok, mitől talán e súlyok
erőtlenek. Becézz, te röpke őröm.
Meséld el azt, miként fakadsz mosolyra,
ha szűk szavunk a percbe új reményt csal,
kimért időnk keserv felé sodorna,
de most mesélj nekem, s talán belénk hal.
Tudom, te is zuhansz a gondod űzve,
a szél kikezd, de úgyse bánt, vigyázlak.
A napra nap jön, éveket betűzne,
az élet így adott, de még kivárhat.
A gondolat komoly, s kivált eretnek.
Csak azt tudom ma már, miért szeretlek.
|
|