Álom (haibun)
Az ég palástja földig ér, teríti csillagok neszét. Kinek dalolnak?
Csak a csend, az a végtelen, kimért, fáradt csend uralkodik. Szigorba hull a szó.
Az ének tisztán hallható, mert dalokba bújt a Tejút minden aprócska fénye, ütemre jár, pedig szűkös szólamokba szenderül varázsuk.
Koncertet hint az éj, a fülnek kellemes.
A könny csak játék? Úgy nem érdemes...
Sírni csak hittel lehet, mert minden csöppjével újabb csillag ébred.
Egy-egy fényes gyöngyszem a színkörön, de fönt is, mint ahogy a lélekben lent... öröm.
Hogy álom ez? Talán igen. Az is lehet, hogy valós látomás, hol a béke hallgatag, mert szótlan íze van.
Bátor az, ki bátran hisz a percben, kiben az ég a föld felé rohan.
Az ég palástja földig ér, teríti csillagok neszét. Kinek dalolnak?
álom az évszak
tavaszból nyárba fordult
álmos gyöngybetű
2015. május 19.
|
|