Enyém
A vízakna fölött ténfergek,
festetlen a csatornafedél,
de nem bánt igazán, mert inkább
most rád gondolok. Ha itt lennél…
Mi ez, ha nem megsemmisülés?
Hiába hív lajtorja fentre,
én most éppen idelent vagyok,
csak rólad gondolkodok egyre…
és a „rézangyal” ütött, nagyot.
Erdőmbe bújok, fák ölelnek,
hisz ott még számít a tiszta szó,
mert álnok kígyó nem terelget.
Közben húz a blues, elvakít,
s a szikla is zengi azt, amit
az ajkam soha ki nem mondott…
és parfüm illata árad felém, behív,
a terrakotta máz nélkül aranyba nyílt.
Álmodom illatod, színemmel ízbe forrt.
Megjegyzés: kapcsolódás egy játékhoz, ahol tizenegy szó felhasználásával kellett bármilyen formában alkotni. (csatornafedél, kígyó, megsemmisülés, lajtorja, rézangyal, szikla, terrakotta, ajak, blues, fák, parfüm). Megpróbáltam, így sikerült. Igyekeztem önmagam adni.
|
|