A szavak arra születtek,
hogy jó dolgokra használjuk őket.
Ha nem rendeltetésüknek megfelelően bánunk velük,
elvesztik szavatosságukat.

*

Attól,
hogy valaki
fennhangon emlegeti Justitia nevét,
még nem lesz
az erkölcs
és az igazság bajnoka.

*

Bármennyire gondosan kimunkált egy álarc,
hamis képet mutat az emberről.
Csakis
a szem visszatükröződő csillogása,
egy gyöngyöző kacaj látványa,
vagy a szájsarokban megbúvó mosoly
valódi.
Az álarc jelmez.
Jellemez.

*

Ha valaki
túl sok szerepet játszik,
előbb-utóbb belekeveredik,
és elfelejti,
ki is valójában.

*

Mindennek van ára,
még az álmokat sem adják ingyen.
Mérlegelni kell,
hogy megéri-e valóra váltani őket.

*

Túl sok
az egy főre jutó boszorkány,
kevés a seprű.
Én gyalog megyek tovább,
közben
szárnyakat növesztek.

*

A bizalom
értékes portéka.
Aki bizalmat lop,
Könyves Kálmán törvénye alá vetném.
Kegyes vagyok –
Szent László szigorúbb volt.

*

Tévedni
emberi dolog.
Másokat megtéveszteni –
ördögi „kőr”.

*

„Ne ítélj, hogy ne ítéltess!” –
ezzel az állítással vitatkozom.
Magam fölött
törvényt ülhetek.
Életfogytig.

*

Eltűnődtem,
vajon a hazugok
milyen képet látnak önmagukról a tükörben.
Hamar ráébredtem,
hogy ezt sosem fogom megtudni.

*

Legbecsesebb kincs,
melyből
limitált mennyiség áll rendelkezésünkre,
az
IDŐ.
Minden más helyettesíthető.