Elkopott bennem is már a férfierő,
hiába sugárzik rám,ragyog a nő.
Ezüstös hajam gyéren őszülő,
csupán a szememnek gyönyörű ő.

Hullámzó keble hetykén megzavar,
ahogy emlékeim mélyébe kavar.
Ráncaimmal gyűlnek anyagi gondjaim,
de velük tünnek el régi bájaim.

Hiába az edzés, a napi torna,
ha éveim siklanak mint a vitorla.
Zakatoló szívem egyetlen öröme,
ringó ölében,ha hajamba túr keze.

Örömmel lennék végre nagytata,
csak ne kinozna az átkos prosztata

Lehetnék gazdag,sikeres,menő,
bukna rám biztosan sok-sok nő,
de ötvenen már túl jár az idő,
ilyen ábrándoknak, sajnos agyő.