Maszkok lopják hópelyhek örömét, toporognak lábtörlőmön álmatlan remények, lépnék át ajtóm küszöbét. Mókára riad a hajnal, újra sötét, mély álomból pirkad a szerelem, bódultan hunyorog a Napra. Ezerév öröme,bánata, álmainkon elnyűtten táncol, negyven nemzedék lelke sír a hegedűhúrokon. Tűzben vacog a szűkülő éj, a lángok vörösbe csapnak, valahol ég és föld peremén, a sötéten átszivárog a fény.
