Amikor ifjú hölgyek csókolommal kezdenek köszönteni, szívem, -csicsergő hangjukra- elkezd sajogni, fájni, kalimpálni. Hiába látom : szép a mellük, gyönyörű, íves a fenekük s az élmény még mindig a múltba visszakattan, hogy lelkembe újabb keservet fakasszon. Fel-felvillannak, megannyi régi nászok, mint szalmaláng pünközsdi királyságok, hatvan felé már, lemondok róluk. Karjaim, lábaim, bölcs tudósok, többet mondanak, -gyakran-, mint az időjósok.
