Amikor ifjú hölgyek
                            csókolommal
                            kezdenek köszönteni,
                            szívem,
                            -csicsergő hangjukra-
                            elkezd sajogni,
                            fájni, kalimpálni.
                            Hiába látom :
                            szép a mellük,
                            gyönyörű, íves a fenekük
                            s az élmény még mindig
                            a múltba visszakattan,
                            hogy lelkembe újabb
                            keservet fakasszon.
                            Fel-felvillannak,
                            megannyi régi nászok,
                            mint szalmaláng
                            pünközsdi királyságok,
                            hatvan felé már,
                            lemondok róluk.
                            Karjaim, lábaim,
                            bölcs tudósok,
                            többet mondanak,
                            -gyakran-,
                            mint az időjósok.

                            (2009 február )