... megidézem József Attilát            

A mama folyton mos.

Patyolat lelkemet

szeles udvarok szaga

járja, libazsíros kezemet

beletörülöm néha

álmaimban.

Ideg-sínjeimen

a nyomor vonatai

száguldanak, rajtuk

 – halomba dobálva –

féltő anyai szavak.

Alattam sok apró kő

és fölöttem a dörgő ég.

Makacs lelkem sosem

hajlott, hiába próbálták

dühös viharok, most

recsegnek bennem

összetörve reményeim,

elszáradt ágak.

Jönnének bár új szerelmek,

hogy megkapaszkodnék,

de nálam a sínek

Szárszónál véget érnek.

(2011. április 11.)