Véletlenek
A dolgok sodrában
éljük életünket,
gördülékenységét,
s egyben a szépségét,
igyekszünk fellelni,
magyarázat nélkül
magunkévá tenni.
A sors hatásának
tulajdonítjuk azt,
ami megjelenik,
úgy akadályonként,
vagy segítségünkre
igyekszik, azáltal,
hogy tovább léphessünk.
Kifürkészhetetlen,
amit nyújt a sorsunk,
kiszámíthatatlan
ennek eseménye.
Kénytelenek vagyunk,
az eredményekben
elfogadni, mindezt.
Véletlenszerűség
adja a sorsunkat.
Úgy tűnik már nekünk,
hogy minden hiába,
fölösleges dolog
változást megtenni,
ennek a tükrében.
Vajon mindig így van,
véletlenszerűség
uralja éltünket?
Mi meg csak célpontként
szerepelünk abban,
amit sorsunk ránk mér,
egy hideg zuhanyként?
Hol van így az énünk,
amit építettünk,
magunkévá téve
tapasztalatokkal,
magunktól és mástól
gazdagodtunk folyton,
lépésről- lépésre.
Legyünk bizalommal,
amit sorsunk kínál,
hiszen az énünkkel
mi idéztük elő,
kitartó munkával
és meggyőződéssel,
amit így megkapunk.
|
|