A vázában elhelyezve ,

szemet gyönyörködtetően ,

az érzelmektől telítve ,

rágódom a történteken .

A virágnak illatától ,

a kisugárzó varázslattól

telítődik az a lélek ,

mely hozza az ítéletet .

Mi is nekem ez a csokor ,

mit fejez ki jelenléte ,

mit is takar valójában ,

mit képvisel irányomban?

Hódolatból adták nekem ,

vagy csak úgy engesztelően ,

tömör bocsánatkérésként ,

vagy a remélt megértésként ?

A formája és a színe

árulkodik mindezekről ,

a szívemet melegítve ,

megértésre törekedve .

Mennyi-mennyi csodás kérdés

idézi a történteket ,

megoldásuk olyan kérés ,

amely nem kínál  türelmet .

Türelmetlen pillanatok ,

kaptam-adtam viszonylatban ,

virágcsokor átadásnál

oldódnak meg csak igazán . 

A jelkép így , eszközzé vált ,

kifejezve a cél voltát ,

elkerülvén a nyelvünknek

a botlását , s sikert hozván .

Eszményi és általános

megoldásoknak a léte ,

a virágcsokor várományos

pillanatnyi mély érzelme .