A sötétség leple alatt,

védve érezzük magunkat

lelkünk összes titkaival.

Elszámolhatunk magunkban,

amit nappal nem tennénk meg,

védekezve erényünkkel,

sorakoztatjuk fel sorba,

megvizsgálva, boncolgatva.

Hazudozó pillanatok,

nem viszonzott szeretet,

irigykedés, képmutatás,

sorakozik egymás után.

Tükörbe most nem nézhetünk,

máskülönben nem is tennénk,

védelmünk a sötétség,

szolgálhat mentségünkre.

Hasonlattal, ha nem bírunk,

ahogy vagyunk, úgy maradunk

tökéletes világunkkal,

nem számolva így másokkal.

Örömmel várjuk a hajnal

kukurékos hasadását.

Számbavétel birtokában,

elégedettséggel kelünk.