Az ember fő vágya , hogy elérje a célját ,

azt a valamit , melyet kitűzött magának .

Mindent elkövet , hogy ezt meg is valósítsa ,

felhasználva mindenét az eszköztárából .

Sokszor a csatája nehézségeket támaszt ,

de igyekszik legyőzni az akadályokat .

Tapasztalatokkal lendül újabb csatába ,

s győzelmet remél az erős kitartásával .

A csatája során eszközöket változtat ,

s céljairól igyekszik meggyőzni másokat.

Elismertetvén a társadalommal célját ,

társadalmasíthatja egyéni munkáját .

„A cél szentesíti az eszközt”, így a mondás ,

ezért van az , hogy másodrendű lesz minden más ,

amely most már nem a cél érdekét szolgálja ,

felértékelvén az eszköz megválasztását .

Ügyeljünk arra , hogy a cél lehet hamis is ,

mivel csak az énünk kényszeríti ki , sokszor

nem társadalmi célokat szolgál , ugyanis

olyant akarunk , minek nincs köze másokhoz .

Csak a társadalom által elfogadott cél

az , amelyért az ember mindent elkövethet ,

csak ekkor tudatosodhat benne , hogy ő él ,

mert építheti a közösségi szellemet .