Fáradt vándor az útjában

megállít egy szekeret,

megkérdi a gazdájától,

hogy messze van a messze.

Tréfájával űzné így el

fáradtsága jeleit,

erőt nyerve tréfájával

útja folytatására.

A gazda sem rest ellenben,

szájból kivett pipával,

köpve egyet, mert kialudt,

fontoskodva felelget.

Hát az úgy van, kedves fiam,

hogy te mivel vándorolsz,

szamárháton, vagy egy gebén,

vagy éppen két lábadon.

A messze az nagyon messze,

megfontolás tárgya ez,.

elindulván sosem tudod,

hogy mi után vándorolsz.

Közben pipára gyújtana,

de a szél nem engedi,

minduntalan lángot oltva,

a gazdát felbőszíti.

Ecce-ucca teremtette,

méreg tölti el ezzel,

az ülésen megfordulva

rágyújthat már kedvére.

Megróva az ismeretlent,

hogy nem készült útjára,

példa gyanánt hozza elő,

hogy ő mindenre gondol.

Így telnek a hosszú percek,

szúrós csipkelődéssel,

míg a gazda csodálkozik

szekere fordulatán.

Huncut a lovam mint látod,

így hümmöget a gazda,

én azonnal megfordítom,

nem babrál ki énrajtam.

Elbúcsúzva, elindultak

ugyanolyan irányba

és a gazda hümmögéssel

táplálta bölcsességét.

Egyszerre a szekér megáll,

a hümmögés megreked,

mert a ló a háza elé

szállította gazdáját.