:
Apámmal egy nyári napon
ültünk a diófa alatt,
otthonom meglátogatva,
ahonnan én elszármaztam.
Mi a padon, előttünk meg
megterített teli asztal
túró, hagyma, teli kancsó
borral, netán megszomjaznánk.
A fa lombja, akár egy pajzs,
árnyékával védett minket,
beszélgettünk sok mindenről,
főleg a napi dolgokról.
Ő kérdezett, én feleltem,
bólogatva hallgatta meg,
minduntalan ismételte,
„ember maradj drága fiam”
Rábólintok, esteledett,
távoli tücsök had zenéje
ritmusának közepette,
mindig csak ezt ismételte.
Csobogása a pataknak
a szívem mélyére küldte
e tanácsát az apámnak,
amit még nem értettem meg.
Telt az idő, öregedvén
sokszor idézem fel én ezt,
megérteni csak most tudom,
jó tanácsként boncolgatom
Nem vagyok én nyelvész ember,
de egy szónak az értelmét
megérteni kötelesség,
hisz a magyar nyelv oly gazdag..
A maradni azt jelenti,
hogy előtte létezett már
amire ez vonatkozik,
ami alatt ember rejlik.
Tényleg így van és állítom,
mert öt gyermekét nevelte
becsületben, tanítással,
szeretetben mindenkivel.
Nem sok mindenben dúskáltunk,
szükségest nem nélkülöztünk,
merész vágyainkat pedig
pótoltuk az álmainkkal.
Alul maradtam apámnál,
mert csak három gyermekem van,
taníttatván felső fokon,
az egyetem soraiban.
Tovább adtam a tanácsot,
amit az apámtól kaptam,
azt hiszem, hogy megértették
és tovább is adják egyszer.
(338 szó a szövegben) (930 olvasás)