Vízcseppek monoton hangja,

ahogy esnek az aszfaltra,

árnyékolják hangulatom,

határozzák állapotom.

Bizakodásom van abban,

hogy az eső megáll egyszer,

kiderül és kisüt a Nap,

ez számomra minden vigasz.

Így történt, ahogy gondoltam,

párával dús levegőben

kísérletezett a napfény,

hogy útjában felragyogjon.

A vízcseppek ellenében

színekre bontják a fényét,

szivárványként megjelenve

lelkemet színessé tevék.

A szivárvány rövid léte,

színeiben incselkedve,

tette meg rám a hatását,

hogy színesen lássak mindent.

Gondolataim váltása

reményeim áradatát

indította az útjára,

hitet adó kitartással.