Sok lángot csiholó szikrák,

fiatalkori ábrándok,

mély érzelmek szerelemmel

és emlékek özönével,

beborítva most a füsttől,

feledésre ítéltetnek.

Füstfüggönnyel határolva

és a füsttől irritálva

szemeink könnyekben úsznak,

akadályozván a látást.

Visszafogott hangulatunk

a töprengésre alkalmas.

A füstnek az okozója

a lángoknak hiánya,

a levegőtől elzárva

parázs senved  hamujában,

amit tűzzel tartottunk fenn,

hamvadozva, most füstté vált.

Nem szabad, hogy füstbe menjen

a sok ábránd és szerelem !

Addig szítsuk fel a tűzet,

amíg megvan a parazsa,

levegőt engedve rája

a füstünk tűzzé változik.