Bármely betérőnek csöndes hely a temető,

élőnek kikapcsolódás és pihentető,

a halottnak pedig örökös nyughelye,

mert összes titkaival ide van temetve.

Sírköveivel a múltat idéző nagy könyv,

felnyitásával megszűnik az a közöny

ami belépéskor uralja az embert

és tovább hordozza az átfutó tekintet.

Az utjain mindig csak csendesen andalgom,

nézelődve pedig egyre nosztalgiázom,.

egyszerre csak arra kapom fel a fejemet,

hogy elkezdem boncolgatni a történelmet.

Idézem a múltat a sírköveket nézve,

büszkeség tölt el gondolva az elődökre.

Körülöttem csend, de még sem vagyok egyedül,

mert minden emlékképnél szívem belerezdül.

Dobogó szívvel és már fennkölt érzelmekkel

viaskodom  kőbe vésett történelemmel .

és megdöbbent, ha eltűnt egy ismerős sírkő,

mert múlt hamisítása számomra rettentő!

Kikapcsolódásért mentem a temetőbe,

a valóság hamisítása felingerelt,.

mindezzel rájöttem arra az igazságra,

hogy az élőt a  Házsongárd csak felzaklatja.