Velence város, a lagúna szülötte,

szétszórt szigeteit törmelék töltötte,

Adriába nyúló szárazföldi része

egy polip karjait erősen idézve.

Lagúnáik mentén, telítve hidakkal,

gondolák siklanak tele utasokkal,

gondolások ajkára fagyott énekek

egy évezred dicső múltját idéznék.

Szent Teodor és Szent Márk oszlopainál,

mint egy tárt kapun haladok és csodálom

a Szent Márk teret és a székesegyházat,

a harangtornyot és a csodás órát.

A Dózse palota és ennek börtöne

a hatalom megtartásának szülötte,

mert gazdasági világhatalom levén

e városállam, egy évezrednek során.

Csodás épületek, gyönyörű templomok

egy ékszerdobozba bezárt kultúrával

karnevál, fesztivál, kiállításokkal

a művészetben és az építészetben.

Híres szülöttei vannak e városnak,

Marco Polo, Casanova,  Goldini és

Bellini nevei említésre méltók

tetteikkel, a lassan süllyedő városnak.

A várost elhagyva azon rágódom, hogy

a víz rombolását kéne megállítni,

menteni kellene így az értékeket

a jövőt képviselő generációnak.