Sokszor félelemmel

telve az életünk.

Sikertelenségünk,

vagy a csalódásunk

kiváltója ennek.

Adrenalin szintünk

megnövekedése

erős szívdobogás

előidézője

az életösztönünk

megjelenésének.

Igyekszünk kerülni,

vagy okát támadni,

míg teherbírásunk

mindezt elviseli

és szervezetünket

kevésbé terheli.

Sokszor már nem bírjuk

és pánikba esünk,

erőnk leépítve,

térdre kényszerítve

feladjuk a reményt.

Minthogy félelmünket

győznénk le erőnkkel,

csak saját magunkat

tévesztjük meg ezzel,

feladván énünket.

Félelmünknek a

virtuális volta

az agyunk általi

gyors reakciója,

szellemünket tompítva.

Szellemi képekkel

újat kell alkotni,

mely a sikereink

és hódításaink

valós élményei.

A félelem mindig

egy rossz tanácsadó,

a negatív erő

sokszorosítója,

valódi erőnknek

kiváló hóhérja.

Pozitívan nézve

félelmünk okára,

meggyőződhetünk így,

hogy csak egy vak lárma,

mely béklyóba köti

valós helyzetünket.