Mindig előttem van a jóságos képe,

ahogyan napjait csendesen leélte.

Becsületes  munkával vállalta  sorsát,

kitartással nevelte népes családját.

Árvaságra jutott – olyan tízévesen,

nehézségekben edzette az életét,

a választható helyes utat mutatva,

igyekezett feledtetni gyermekkorát.

Családjának szükségleteiért küzdött,  .

ez töltötte ki teljesen egész éltét.

Közbelépett munkájával és tanáccsal,

melyek a helyes úthoz szükségeltettek

Nem volt igényes, de szerette a rendet,

a tisztaságot és az erős fegyelmet.

Lemondott magáról a család javára,

- modellje lehetne a szülői sorsnak.

Előtte egy kép lebegett mindvégig, hogy

tehetségükben nevelje gyermekeit,.

hogy ne szenvedjenek, mint Ő valamikor, .

ezt diktálta a szeretete, mint szülő.

Nem fegyelmezett, de példaadásával .

igen sikeres volt fegyelmezésünkben.

Mások tiszteletére, önbecsülésre

nevelt minket is, saját példájára.

Gyermekkora okozta, hogy ne prédáljon,

de a nélkülözéseket sem szerette,.

mérsékletesen és ésszerűen élte

az életét, s minket is erre nevelve.

Megjelenik előttem gondterhes arca,

de amelyet  mindig takart a mosolya,.

mikor gondolkodott és megoldásokat

latolgatva, kereste a helyes utat.

Nem volt egy hős, de emberi hivatása,

példamutatása és a kitartása .

hálát adózó lett személyiségének,

mert csatát nyert, mint egy hős, az életemnek.