:
Mindig előttem van a jóságos képe,
ahogyan napjait csendesen leélte.
Becsületes munkával vállalta sorsát,
kitartással nevelte népes családját.
Árvaságra jutott – olyan tízévesen,
nehézségekben edzette az életét,
a választható helyes utat mutatva,
igyekezett feledtetni gyermekkorát.
Családjának szükségleteiért küzdött, .
ez töltötte ki teljesen egész éltét.
Közbelépett munkájával és tanáccsal,
melyek a helyes úthoz szükségeltettek
Nem volt igényes, de szerette a rendet,
a tisztaságot és az erős fegyelmet.
Lemondott magáról a család javára,
- modellje lehetne a szülői sorsnak.
Előtte egy kép lebegett mindvégig, hogy
tehetségükben nevelje gyermekeit,.
hogy ne szenvedjenek, mint Ő valamikor, .
ezt diktálta a szeretete, mint szülő.
Nem fegyelmezett, de példaadásával .
igen sikeres volt fegyelmezésünkben.
Mások tiszteletére, önbecsülésre
nevelt minket is, saját példájára.
Gyermekkora okozta, hogy ne prédáljon,
de a nélkülözéseket sem szerette,.
mérsékletesen és ésszerűen élte
az életét, s minket is erre nevelve.
Megjelenik előttem gondterhes arca,
de amelyet mindig takart a mosolya,.
mikor gondolkodott és megoldásokat
latolgatva, kereste a helyes utat.
Nem volt egy hős, de emberi hivatása,
példamutatása és a kitartása .
hálát adózó lett személyiségének,
mert csatát nyert, mint egy hős, az életemnek.
(286 szó a szövegben) (890 olvasás)