„Az-az Isten adta nép”, amely fenntartja a nemzetünket,

 hagyományokkal, szokásokkal irányítja életünket..

Nem hagyja elveszni azt , amit az elődeink alkottak

az évszázadok alatt és fenntartja a sajátságokat.

A sok divat, irányzat és „izmusok” burjánzása után

visszatérve a népiességhez, így a gyökerek nyomán

nemzeti sajátságaidat, domborítóan, mented át

az utókornak, növelvén ezzel nemzeti öntudatát.

Nem kell szégyenkezzünk, ha munkánkban rátalálunk a népre,

nemzetünk alapjára, arra a nagyon erős pillére,

amely által erősödik nemzeti hovatartozásunk

és nemzetünk érdekében, sajátos dolgokat alkotunk.

A népünk képezte mindig társadalmunknak az alapját:

termelve, hadakozva és egyben fenntartva a kultúrát.

Elitjeik pedig, egy nagyon jó karmester szerepében,

igyekeztek rendszerbe fogni ezt, bővítvén értelmében.

Büszkeség mindaz, hogy gyökereink a néphez nyúlnak vissza,

elődeink alkotásai lehetnek lelkünk vigasza,

mert a hiányokat a nép hagyományaiból pótoljuk,

akárcsak egy zsollyval, tökéletes egységet alkotunk.

Nemzetemnek  népe olyan vagy, mint a tengereknek a vize,

meghatározója vagy minden tevékenységünkre nézve.

A világ tekintete, a rajtad úszó tárgyra irányul, .

de az energia a változáshoz a vízen alapul.