Lapozgatok, az ábécés  könyvet nézve,

kalandozó gondolattal a mindenségre,

választ keresve taglalom már a valót,

az emberi alkotást, ezt a mindig nagyot.

Emberi adottság, hogy alkotni tudjál,

megleld a lényeget, mely annyira bujkál,

betekintést nyerj a dolgok háta mögé,

így válik munkád a tudás fegyverévé.

Alkotó ember, hisz  képes vagy te arra,

hogy figyelmedet irányítsd nagy dolgokra,

megismerve mindent összefüggésében,

lényegre szűkítve mindezt, értékében.

Ilyen az ábécé, melynek pár betűje,

az írásjelekkel szépen megtűzdelve,

csodákra képes és oly hatalmas erő,

hogy használata emberiség éltető.

Ismereteket ad, szavakban ötvözve,

fogalom gyanánt, mely a múlt eredménye,

tanítva neveli a jelen emberét,

kifejlesztve benne az alkotó kedvét.

Érzelmi világunk alapjául szolgál,

fogalmakkal, amit kultúrával kínál,

megteremtve így a teljes harmóniát,

test – lélek egyensúly igazi világát.

Eggyé kovácsol embereket azáltal,

hogy szembesít kiszolgáltatottságukkal,

minden embernek egyénisége adott,

de közösség által tud alkotni nagyot.

Egymástól tanulva, egymásra támaszkodva

élünk, mely fejlődésünk irányítója,

nem lehetünk elszigetelve egymástól,

akárcsak a betűk, külön a szavaktól.

A betűkből látjuk annak a szükségét,

hogy közösség adja az emberiség létét,.

az elszigeteltség értelmetlen léte

csak egy lidérc álom az emberiségre.