Beállt a tél

Éji fagyok, hideg szelek

előhírnökei voltak,

hogy megváltozik az évszak

és így vége lesz az ősznek.

A hóesés érkezése

sűrűn hulló hópelyhekkel,

ezeknek incselkedése

kavarodó keringéssel.

Egymásba fogózkodással,

mint a csintalan gyerekek,

határozott biztonsággal

az arcomra telepedtek.

Gyermekkori emlékeket

idézett a jelenlétük,

mikor úgy vártam a telet

és egymással szembesültünk.

Hógolyókkal csatároztam,

a lányokat megmosdattam,

a pirossá vált orcájuk

diktálta az új szívritmust.

Társaimmal nagy hóembert

készítettünk hamarjában,

képzeletünk sokat tervelt

a közös játékainkban.

Szánkót, sílécet faragtunk,

befagyott tón korcsolyáztunk,

telítve a boldogsággal

és üres gyomor korgással.

Gondolataim a jelent

elemzik, tünetesebben,

hol a gyermek megkap mindent,

hiány van a nevelésben.

Új technikai vívmányok,

környezeti csábítások

már nem elég kelendőek,

csak a menős komputerek.

A kapott információk

sokasága érthetetlen

és az agresszív játékok

törést hoznak életükben.

Kiúttalan állapotok

jellemzik az ifjúságot,

közbe lépnek már a drogok,

nyújtva egy szexes világot.

Mély érzelmeknek hiánya,

üres lelki szenvedések

lesz ifjainknak világa,

mivel felkészületlenek.

A nevelés nagy tudomány

elhivatottsága folytán,

a  tehetség adománya,

pedagógus fegyvertára.

A nevelés hit kérdése

korlát nélkül jelenítve,

magad mutatott példákkal,

szellemiség nyújtásával.