Hasonulva

Az ősznek a beálltával

falevelek hulldogálnak,

nézem viaskodásommal,

ahogy földön gomolyognak.

Lassan csupasszá váló fa

késztet olyan hasonlatra,

hogyan lett üres a szívem,

elhullatva az érzelmem.

Ősz volt mikor megismertem,

nyarat hozott életemben,

gondolkodom, de nem értem,

mért nem olvastam szemében.

Szerelmünknek mély érzelme

a mai nap már csak tüske,

szúróssá vált az emléke,

örökre el lesz felejtve.

Nem tudom, hogy hol hibáztunk,

egymásra tán nem vigyáztunk?

mint a fa a levelekre,

elhagyottan menekülve

Kölcsönösség idejében

alapozzunk a jövőre,

mert ha nem tesszük időben,

számíthatunk üres szívre.