Hozzád kiáltok

Mondd Uram, hol a mágikus kéz,
mely agyban, szívben rendet rakna?
Hol a tükör mely szemünkbe néz,
s nem ijed meg az istenadta?

Ki űzi ki hit korbácsával
lelkünkből is a kufárokat?
Magunktól védve meg, mint várfal,
s nem adna alánk zabos lovat...

Isten, ha vagy, Hozzád kiáltok.
Nem kincset kérek, nem éveket,
csak egyet, szűnjön meg az átok,
mely uszít ma csahos vérebet.

Pénz most az úr, az ember szenved,
az anya sem szül már gyereket.
Engedd Uram, hogy higgyünk Benned,
s értelmet nyerjen a szeretet!