Álom, te bűvös nyugalom, ne bánj velem oly fukaron! Vedd le vállamról terhemet, agyonnyom, lassan eltemet! Hagyd meg szívemnek tévhitét, hadd higgyem még, hogy élni szép.
Varázsszóra, ha felkelek, várnak a régi reggelek; újra lesz munkám, szép ruhám, napfényes lesz a délután. Nem leszek fáradt este sem, csókjával vár a kedvesem.
