Esti fohász

Álom, te bűvös nyugalom,
ne bánj velem oly fukaron!
Vedd le vállamról terhemet,
agyonnyom, lassan eltemet!
Hagyd meg szívemnek tévhitét,
hadd higgyem még, hogy élni szép.

Varázsszóra, ha felkelek,
várnak a régi reggelek;
újra lesz munkám, szép ruhám,
napfényes lesz a délután.
Nem leszek fáradt este sem,
csókjával vár a kedvesem.