Állati sorsok

Szomorúan viszi lába
a szamarat iskolába.
Sehogy sem megy az algebra,
ki is neveti a zebra.
 
Elefántnak nagy a búja.
trombitáját búsan fújja.
Sárfürdőt vesz, attól hátha
elmúlik a szénanátha!

Vadászaton nem kell duma,
nyomolvasó lesz a puma.
Körözi az antilopot,
aki állítólag lopott.

A kényelmes élet megárt,
ezért fut annyit a gepárd.
Fel is gyorsul seperc alatt,
de kereket old a falat.

Légtornázni jó a lián,
- morfondíroz a pávián –
bár itt az unalom öl meg,
elszegődök kaszkadőrnek!

Majd megszakad a víziló.
menyasszonya ezer kiló!
Ez már kitolás a köbön,
le is ejti a küszöbön.

Nősülni készül a teve,
ráviszi a vére heve.
Így űz most magából csúfot,
s vesz hátára újabb púpot.