Genézis

Légyen világosság! - emígy szólt az Úr.
És lőn a fényes ég, szép színe azúr.
Aztán kettévált a víz és szárazföld,
virágok, fák nőttek, melynek ága zöld.

Holddal, csillagokkal díszítve eget,
Napot is teremtett, s habos felleget.
Aztán a vizekbe csobbanó halat,
s fel a fényességbe szabad madarat.

És így szólt az Isten: Minden szép, ragyog,
mégis unalmas, hogy egyedül vagyok!
Agyagba formázott, és beléd lehelt,
bevégezve dolgát, csendben ünnepelt.

Elmélázva nézett ki az ablakon,
s verset írt róla a nyolcadik napon.

2011. 10. 02.