Viszlát

Fáradt arcú bágyadt levelek
a szép nyárnak búcsút intenek:
Az Úr vesse majd szemét reád,
ki gondot hoz, megoldást is ád!

Elmegyünk most, hát Isten veled!
Nem várjuk, míg könnyed elered.
Én is megyek, szólt mélán a nyár,
még mielőtt ellep itt a sár.

Csupasz ágon madár nem dalol,
meghúzódom majdcsak valahol.
Indulhatunk hát: Kabát, kalap!
Viszlát, amíg felragyog a Nap!

2011. 08. 28.