Szilágyi Ferenc Hubart:

Emlékeim

Hibáimból soha nem tanultam,
imakönyvbe préseltem a múltam.
Előveszem néha esti csendben,
harmat gyűlik olykor a szememben.

Felsejlik sok rég temetett álom,
az elgurult gyöngyöt nem találom.
Elszálltak a színes hiedelmek,
rájuk bukkant tán egy másik gyermek.

Ki boldogan a szívébe zárja,
remélem, hogy jobban vigyáz rája!
Így élednek újra régi dolgok,
kívánom, hogy legyen vele boldog!

És ha egyszer számon kérik tőle,
adjon át a jövőnek belőle
egy darabkát, mi egész volt nemrég:
őrizd tovább, nekem már csak emlék!