Szilágyi Ferenc Hubart:

Őszünkbe kábultan

Talán még tobzódunk lázas gondolatban,
csak éppen a valót megélni tabu.
Mállik már a kedvünk, mint vízben a szappan,
bolyhos bársonyával betakar a bú.

Szobrot állítnak a múló pillanatnak
távolba merengő üveges szemek,
fölöttünk a percek gyorsan elszaladnak,
fejünkre az ősznek könnye csepereg.

Csak ülünk itt bénán, sorsunkba kábultan,
míg a nagyvilágban, ott kint áll a bál,
majd könnyű permettel rőt avarba hulltan
elporladunk egyszer, két fáradt madár.

2011. 11. 19.