Szilágyi Ferenc Hubart:

Dal a kökénybokorról

Tavasszal egy bokor fehérbe öltözött,
akárcsak a farsang bálozó szüze.
Alatta már égett zsendülő fű között
a sárga héricsek aprócska tüze.

A nyárnak szerelme addig játszott vele,
ameddig kihordta sok kis gyermekét,
de irigy ősz-anyós hitvány, hűvös szele
vert aranypénzeit szórta szerte szét.

Érett, kék gyümölcsét már a dér csipdeste,
az ezernyi kökény omlósra puhult,
mígnem egy ködfagyos decemberi este
fanyar-édes terhe bokor alá hullt.

Hófúvás zörgette, csípte csóka csőre,
vaddisznó túrt zöldet kásás hó alól,
lankadó reménnyel várt a jó időre,
mikor ágairól madárnóta szól.

Aztán egy langyos szél elillant a hóval
bércek tarajára tűzve a telet,
végül szép barázda-billegető szóval
a mosolygós tavasz hozzá érkezett.

És akkor a bokor fehérbe öltözött,
akárcsak a farsang bálozó szüze,
alatta már égett zsendülő fű között
a sárga héricsek aprócska tüze.

2012. 01. 03.