Szilágyi Ferenc Hubart:

Elveszített álmok

Hánykolódom, elkerül az álom,
az éj szurka fortyogó pokol,
nyugalmamat már rég nem találom,
szívemen nehéz kő rostokol.

Ledobnám egy mozdulattal végleg,
de ehhez én túl gyenge vagyok,
gyáva, vagy csak egyszerűen félszeg,
vagy vágyaim voltak túl nagyok.

Cserben hagytak. Itt maradtam veszteg,
lekörözött a hűtlen idő,
szép álmaim mind a ködbe vesztek,

fagyott földben már a fű se nő.
Emlékeim, enyészeté lesztek,
a kaszáspók hálója besző.

2012. 01. 16.