Szilágyi Ferenc Hubart:

Gyilkos-tó  I.

Ég felé mutatva, szinte kérkedőn,
árva szikla tömbje állt a bérctetőn.
Álmait vigyázta Kis-Cohárd, Likas,
s őrködött felette büszke szirti sas.
 
Egykor itt e kőre támadó szelek
ostorával csaptak rá az istenek.
Zápor árja mosta, marta zord idő,
fagyrepesztve tűrt a néma bérci kő.
 
Széthasadt a szikla századok során,
nem fogott ki sorsa őrlő vasfogán.
Omladéka ingva völgy ölére dűlt,
szűk mederbe törve, zúzva szétterült.
 
Csörtetett a víz a nagy kövek között,
hordalék falába - gátba ütközött.
Kis patak befogva, öble néma tó,
vadkacsák tanyája, békaúsztató.

Fák hegyén a csipke égi kékbe tör,
árnya leng a völgybe, zöld a víztükör;
szél sodorta pára száll a tóra ott,
ringva hord a fodra nyalka csónakot.

Fent a hegytetőn a lucfenyő sudár,
zsenge, szép gyopárra tűz a fénysugár.
Áfonyára nyelvet ölt a vad fagyal,
múlt ködébe néz a csonka sziklafal.

2012. július 24.