Szilágyi Ferenc Hubart:

Nyelvünk íze

A magyar szó Istenáldás,
lélekmanna, fennkölt ima,
ezüst tálból ízes mártás,
tokaji bor, testes, sima.

Benne hősi múltunk nyarát
sűríti a magyar lélek,
csiszolt gyémánt, ezer karát
ragyogása - csillagfények.

Tarsolylemez rézverete,
napkeleti ötvösremek,
biztos szemnek dicsérete,
s kéznek, amely meg nem remeg.

Magyar tenyér szorítása,
ős szövetség, vérszerződés,
kézi malmon őrölt kása,
közös üstben slambucfőzés.

Ki nem érzi csábos ízét,
a csíziót sem ismeri,
nem tudja mi hajtja szívét,
s fejét rajta nem is veri.

Ki nem érti, mit ér a vers,
mire jó egy remek regény,
annak szava darabos, nyers,
a lelke is koldusszegény.