Szilágyi Ferenc Hubart:

Mese hab nélkül

Rút hétfejű sárkányunknak
éhes mind a hét feje,
szájunk néma, világunk vak,
rág a kétely mételye.
 
Mindent járó malmocskánkat
rég elkótyavetyélték.
Őröl bennünk bús alázat,
a becsület nem érték.
 
Kezeinkből kicsavarva
üssed-üssed botocskánk;
nem tudod, mért rúgnak farba,
s hogy a sors még mit oszt ránk.
 
Hol a Mammon lett a bálvány,
istenként őt imádják,
konzumnő lett a királylány,
oda a fél királyság.
 
Hitünk vérzik ezer sebből,
belerokkan holnap tán...
Koma, sógor! Kenyér, jó bor,
habos kávé hogy lesz ebből
terülj-terülj asztalkán?