Szilágyi Ferenc Hubart:

Mennyei béke

Jótékony áldása szétterül
az estnek, ha van bor, s szerelem;
lelkemben mennyei béke ül,
mint béka a lótuszlevelen.

Ám a film lassacskán lepörög,
várnak rám új szférák, új dalok,
otthona senkinek sem örök -
ördögök visznek, vagy angyalok.

Borzalom, mennyi a mákvirág,
bár vágnak ájtatos arcokat;
már így is zsúfolt az árnyvilág,
remélem, új lakót nem fogad.

A Fénynek országa végtelen,
s meglehet, közel az óra már;
nyitva a nagykapu szélesen,
elfér még ott fenn pár jómadár.

Nincs bennem irántuk gyűlölet.
Szent Péter vár rám az őrhelyen.
- Üdvözülj! - rázza a csülkömet,
s kisüsti pálinkát tölt nekem.

Véremben áldása szétterül,
s remélem, ott is van szerelem;
lelkemben mennyei béke ül,
szép bárányfelhőim terelem…

2013. jún. 21.