Könnyed gördült, arcod gyöngye út porába, földgöröngyre. Angyalvér az? Égi harmat? Öröm cseppent, vagy fájdalmad?
Mit sem változtat a tényen, hogy az ősz járt az ösvényen; áldás érte az úti port, amit eddig csak lúd tiport.
Arra én már félve lépek, eltaposni szörnyű vétek, hisz az a csepp lelked része, s jaj, ha tudná az egésze, hogy én mily óvatlan voltam, . álmod hullna porba holtan.
