Szilágyi Ferenc Hubart:

O tempora, o mores!
(Alternatív mitológia)

Ariadné szól: „Lovagom, Thészeusz,
itt e fonál, segítsen a vén Zeusz,
hogy a rejtett visszautat megtaláld,
ha a szörnynek kiosztottad a halált.
Óvatos légy, én csak arra intelek,
és győzni fogsz, kételyeim nincsenek!”

Délceg ifjú szerelmére vár a lány.
Ily sokáig hol maradhat? Ez talány!
Réges régen itt kellene lennie,
hű csókjáért nem túl drága semmi se.
 „Nem győzheti le fél ember - fél tulok;
de aggódom, hát elébe indulok.”

Szép khitónját megtépték a büszke fák,
fehér bőrét karistolta tüskeág.
Pőre teste elviselte jaj, a kínt,
huzatos volt az a titkos labirint.
Ment csak, el nem rettentette a halál,
egyre beljebb, ahonnan ki nem talál.

Elámulva érkezett egy kapuhoz:
ahol térden állt a Minótaurosz,
s lám, a sármos Thészeusszal enyelgett,
verslábakban vallott neki szerelmet.
Hüledezve nézte a lány: „Ó egek,
mit művelnek itt ezek a melegek?

Horoszkópom szerint én biz szűz vagyok,
s hallgatom most, e két fazon mit gagyog!
Az egyikük bika lenne, másik kos -
de mint látom, csak két balga homokos!
Sok hajadon marad vénlány, s lesz boszi,
ki ártatlan, hamvas hölgy volt, leszboszi.”

2014. febr. 21.