Egérkirály
Szilágyi Ferenc Hubart:
Egérkirály
"Akarsz diós kalácsot enni, jót?
Siess lehozni egy kosár diót!"
No, hát legyen! S nyakamba' már a gond,
poros hiunkba mászok, én bolond.
Siralmasan nyögött a létrafok,
de elviselt, belátva, szép vagyok.
Titok ködébe fúlt a félhomály,
és meglepett ott zord Egérkirály.
Elébem állt egy ócska habverőn,
fehérre váltam, elhagyott erőm.
A szája nyílt: – Szavamra, nem való,
hogy így zavarjon itt alattvaló!
– Alattvaló? Szerinted az vagyok?
– A létra lesz tanúm – sunyin gagyog.
– Alant tanyázom…, ám – a szót fonom –
a ház enyém! Ez itt az otthonom!
A zsákom elviszem, s szegény leszel!
S mi lesz, Király, ha fázol, éhezel?
A jószerencse malma ím lejárt,
s a passzión a macska szab határt!
Haláli csend. A macska szó hatott,
a hős futott, hagyott csapot-papot.
A zsák a vállamon, s a létra nyög,
hamar leérek, és diót török.
Akad közötte rossz is egynehány,
avas, molyos, mit más a tűzre hány.
Azért ma nem, zsarátra nem teszem;
akár ha lopna, félre jár kezem.
Papírstanecli néma titka lett,
sok állatot megóv e ritka tett.
Király – nevelve száz pimasz fiát –
teremt ma új egérdinasztiát.
2015. jan. 7.
|
|